(Kép forrása: Netflix)

Tegnap egy barátnőmnél voltam, akivel 2-3 hete kiveséztük a COVID hatásait a kapcsolati hálóinkra. Az eredmény egyébként döbbenetes: a közvetlen környezetünkben az emberek nagy része a kapcsolatait egy műanyag, kézben fogható kütyün keresztül tartja, a személyes - értsd: valódi - találkozások száma nagyot esett pl. a 2019-hez képest, általánosságban is kilátástalannak érzik az életüket - szerintünk a kapcsolódások hiánya miatt, és ami a legszomorúbb: szerintem a legtöbben azt gondolják, hogy a facebook/messenger/tikok, egyszóval a social media valódi kapcsolódást nyújt a másik személyhez, emellett az egyedüli lehetőség. 

És ami a legmegdöbbentőbb az egészben: valahogyan mi is így működünk, vagy legalábbis el kezdtünk így működni, közben a 2020-as évek előtt ez nem volt ennyire jellemző.

A személyes izoláltságomat még inkább erősíti, hogy pár hete töröltem magamat facebookról: az oka a fenti kép, pontosabban az általa hirdetett dokumentumfilm a netflixről: Social Dilemma, mely a közösségi média addiktív, ártalmas, személyiséget és társadalmat is romboló működéséről szól. Arról, hogy lépésről-lépésre hogyan változtatnak alattomos, sunyi manipulációval az általuk kiválasztott irányba az általuk preferált módon: hogyan érik el nagyon finoman, alig észrevehető eszközökkel, hogy megvegyél valami olyasvalamit, amit egyébként nem vennél meg.

Szóval mi marad facebook nélkül? A személyes kapcsolatok, és ... talán ez a blog is :)